Az ibolyaszezonnak lassan vége, legalábbis a mi kertünkben. Ma gyorsan leszedtem a még értékelhető példányokat, és kandíroztam őket. Nem kell hozzá más, mint egy tojásfehérje, porcukor, ecset, kis teaszűrő a szitáláshoz, némi idő, és persze a virágok.

Fontos, hogy az ibolyákat kizárólag olyan helyről szedjük le, ahol biztosan nem volt vegyszerezve a környezet. Érdemes a lehető leggyorsabban elvégezni a műveleteket a leszedés után, mert a kis lila szépségek hajlamosak gyorsan kókadozni. Persze ezen segít, ha vízbe tesszük őket... 

A kandírozás úgy történik, hogy egy tojásfehérjét kissé habosra felverünk (nem kell habbá verni, elég, ha megjelennek a buborékok a felszínen), majd ecsettel vékonyan bekenjük vele az ibolyák szirmait, elöl, hátul, vigyázva, hogy a szirmokat ne ragasszuk egymáshoz. A zöld szárral nem kell foglalkozni, mert úgyis le kell csípni száradás után. Ha ezzel megvagyunk, porcukorral rászitálunk, elöl, hátul. Jó, ha nem túl vastagon vonja be a porcukor! Kicsit le is kocogtathatjuk a felesleges cukrot a végén. Zsírpapíron szárítjuk, majd levágjuk a zöld szárat tövig, és zárható dobozban felhasználásig őrizzük. Ha megszáradt az ibolya, törékeny és kicsit csillogó felületű lesz, mintha papírból lenne, úgyhogy vigyázzunk, ha hozzányúlunk! Gyönyörűen mutat cupcake tetején például...

(by Li)