Lisszabonban jártam, és óriási szerencse, egyben véletlen, hogy megtaláltuk ezt a bizonyos cukrászdát, ahol a város leghíresebb tejszínes kosárkáját sütik. Belém egy városrész, ahova több ok miatt is érdemes elvillamosozni, pl. ott van a csodálatos Szent Jeromos kolostor az emeletes kerengőjével, és a Vasco de Gama felfedezőútjának emléket állító 16. századi Torre de Belém is.
A villamosról leszállva (úgy emlékszem stílusosan a 'Belém' megállóban szálltunk le) rögtön megláthatjuk a Pastéis de Belém feliratot egy régivágású cukrászdán (csak kövessük a szemünkkel a hömpölygő tömeget), ez az Antigua Confeiteira de Belém. Hangulatos azulejo (hagyományosan festett kék csempe) díszíti a falait, és isteni illatok terjengenek, ha belépünk.
A cukrászdán belül a magamfajta érdeklődők egy üvegfalon keresztül nézhetik, ahogy az alkalmazottak készítik a sütiket. Persze mi a sütőformákból ki-, berakosgatást kísérhettük figyelemmel, a trükköket véletlenül se lehetett ellesni. Egyébként minden egyes sütit külön formában, és tűzforró sütőben sütnek.
Állítólag a kolostorbéli szerzetesek és apácák ruháinak keményítéséhez használtak rengeteg tojásfehérjét a 17-18. századtól kezdve, és a megmaradt sárgák felhasználására születtek helyi édességreceptek, köztük ez is.
A pastel de Belém, vagy pastel de nata receptje titkos és féltve őrzött, ezért csak próbálkozni lehet az utángyártással. Én a Chili és Vanília receptjét ajánlom, akinél alaposabb magyar gasztrobloggert nem ismerek. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy én nem leveles tésztából fogom készíteni, ha elkészítem, hanem rétestésztából, mert szerintem az közelebb áll a pastel de nata textúrájához (és én jobban is szeretem). Ha megcsinálom, ígérem, beszámolok az eredményről! :) És ahogy egy facebook olvasónk mondja: ez a süti tényleg Belémvaló! ;)
(by Li)
Utolsó kommentek