Legutóbbi kísérletem óta tizenegy adag macaront készítettem, úgyhogy most kompetensnek érzem magam egy újabb macaron bejegyzésre. Az előző bejegyzést tekintsétek tárgytalannak, mert az a recept nem jó. A receptes füzetemben így jönnek egymás után a macaron receptek: macaron, jó macaron, legjobb macaron - a végén felkiáltó jellel. Megtaláltam a számomra működő receptet, és már szinte minden kísérletezési fázist lezártnak tekintek. Megvan a tökéletes massza, és innentől jöhet az igazi kísérletezés színekkel, ízekkel. A recept Piszkétől közvetve, egyébként Tartelette-től származik. A fortélyokat innen-onnan szedegettem össze, köztük a lehető leghasznosabb tanácsot Piszke adta - lásd később.

Nálunk idén a karácsonyi aprósüti macaron volt. Semmiképpen nem szeretném aprósütivé degradálni ezt a bonyolult kis puszedlit, de annyira sikerült rákattannom, hogy nincs mit tenni. Egyébként nem is olyan bonyolult. Csak begyakorolt lépések sorozata, és nagyon fontos a digitális mérleg, a Precízió! Az előző recept azért sem működött, mert a csészés kimérés nem a macaron műfaja, grammonként kell mindent mérni. Most már minden eszközöm megvan, ami segít a munkában, ma délelőtt másfél óra alatt sikerült dupla adagot készítenem darálástól pöttyözésig. A pihentetés és sütés plusz egy 2-3 órás program. Most igyekszem minél részletesebb leírást adni, és az összes tapasztalatomat megosztani, hátha segítségére lehetek annak, aki először lát neki.

A hozzávalók tehát:

110 g darált mandula

90 g tojásfehérje

200 g porcukor

25 g kristálycukor

csipet só

Kétségkívül az a legolcsóbb megoldás, ha megvesszük a piacon a mandulát (kb. 2500-3000 Ft/kg), blansírozzuk, kiszárítjuk, ledaráljuk. Tudom, kicsit macerás. Ezért a 2. számú legjobb és olcsóbb megoldás a szeletelt zacskós mandula (legutóbb 400 Ft/10 dkg volt) összedarálása. A legdrágább megoldás a mandulaliszt megvásárlása, én ilyennel még nem találkoztam, de ezt tudjuk be annak, hogy kismamaként a lakóhelyem körüli max. 2 km-es körzetben mozgok mostanság, és sajnos esélyem sincs eljutni pl. a Culinarisba (ha ott lehet egyáltalán kapni).

A tojásokat lehet 1 napig pihentetni szobahőmérsékleten, vagy pedig 4-5 napig lefedve hűtőszekrényben. Megesett már, hogy a mikrózást is kipróbáltam (700 W, 5 másodperc), bevallom nem észleltem a különbséget a pihentetett fehérjékhez képest..

Mindent digitális mérleggel mérek ki. A porcukrot egyszer át kell darálni a ledarált, kiszárított mandulával, majd az egészet kétszer átszitálni. Ettől finom porszerű lesz.

Ha ez kész, akkor kikészítek mindent a konyhapultra: a porcukros mandulát, egy rozsdamentes acél keverőtálat, benne a tojásfehérjével és egy csipet sóval, továbbá a cukrot, egy kézi habverőt, egy elektromos habverőt, egy faspatulát, egy habzsákot előkészítve egy kb. fél centis nyomófejjel, beleállítva egy nagyobb pohárba. Illetve kikészítem a két darab sütőlemezt, rajta két-két méretre vágott szilikonos sütőpapír. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor az alsó sütőpapírokra filctollal körberajzolunk 50 Ft-osokat szép katonás sorban.

És akkor indul a munka:

Kézi habverővel elkezdem verni a tojásfehérjét, amíg habos nem lesz a teteje. Utána váltok elektromos habverőre: a leglassabb fokozaton verem, és lassan hozzászórom a kristálycukrot. És ekkor következik az egyik legfontosabb tanács Piszkétől: pontosan addig verem a habot, amíg ha oldalra fordítom a tálat, nem akar belőle kicsúszni (szerintem egyébként egy picit még hamarabb érdemes megállni).

Ekkor beleöntöm a porcukros mandulát, és a faspatulával gyorsan összekeverem, amíg összeáll homogénné a massza, utána pedig elkezdem a 'macaronnage'-t, azaz körbe-körbe keverem lassan, kb. 20-szor. Ekkor áttöltöm a habzsákba, és elkezdem a pöttyözést. Akkor jó a massza, ha a habzsákból lassan folyik ki a tészta anélkül, hogy nyomnám. A rajzolt körök közepére illesztem a nyomófejet, és függőlegesen tartva a zsákot, kis halmokat nyomok. Ezek elkezdenek terülni, de nem jó, ha túl gyorsan szétterülnek, max 1-2 mm-t terülhetnek. Ha jó a tészta, akkor nem lesz csúcsos a teteje, mire végére érünk a pöttyözésnek..

Így néznek ki a kipöttyözött tésztahalmok:

Ezután hagyom pihenni legalább 1 órán át az egész társaságot. Ezalatt szárad, bőrösödik a macaronok teteje. Ha túl vizes volt a massza (azaz nem vertük fel eléggé a habot), akkor nem képződik ez a 'bőr', és a sütink ki fog repedni sütés közben. (Ha viszont túlvertük a habot, csúcsos marad a tészta, és ha le is nyomkodjuk vizes kézzel a csúcsokat, sajnos sütés közben felpúposodnak, levegőbuborék lesz bennük, veszít esztétikai élményéből a macaron.)

Ha letelt a csendes pihenő, beizzítom a sütőmet, és ez a következő kulcsmozzanat. NEM SZABAD légkeveréses funkciót választani! Mindenképpen alsó-felső sütés funkciót válasszunk!!! Ez számomra az egyik legnagyobb felfedezés macaron téren. Így valóban gyönyörűek lettek! Kb. 150 fokra kell előmelegíteni tehát a sütőt (nálam elektromos), így sütjük még 13-14 percig. Ha minden jól megy, akkor  teljes kihűlés után le fogjuk tudni pattintani a sütiket a papírról, anélkül, hogy a felük ragacsosan ottmaradna. Jártam már úgy, hogy túl sokáig sültek, úgy tűnt, hogy tökéletesek, szépen lepattantak, de sikerült habcsókosítani őket, azaz nem lett puha-ragadós a belsejük, hanem szárazak, porcukorízűek lettek. A jó sütőn sok múlik!

Már csak tölteni kell, de már így is kilométeres lett ez a bejegyzés, úgyhogy majd folytatom a krémekkel, egyébként ha eddig eljutottunk, a krém már gyerekjáték. :)

UPDATE: további tanácsok ebben a bejegyzésben.

(by Li)