A sütinyalóka vagy cake pop készítése egyáltalán nem bonyolult, sokan kérték, hogy áruljuk el a titkos receptet (ami egyáltalán nem titkos, csak még nem annyira ismert itthon), ezért itt most megosztjuk a tapasztalatainkat, hogy ti is bátran kísérletezzetek... Az ötlet Bakerellától származik, aki már könyvben (Cake pops) is kiadta az általa kitalált recepteket, képeket, trükköket. Mi nem az ő receptjeit használjuk, hanem saját recepteket, de az elkészítési technika tőle ered.
Végül is bármilyen tortát el lehet készíteni "pop" formában, csak a kisült piskótatésztát és a tölteléket kell összegyúrni egy kókuszgolyó-szerű (nem lágy!) masszává. A masszából golyókat formázunk, és pálcikára szúrva vagy anélkül csokiba mártjuk. Lehet utána dekorálni mindenféle szórócukorral, kókusszal, szezámmaggal, csak a fantáziánk szab határt.
Minitortafalat nyalókajelmezben (a lollipop angolul nyalókát jelent, innen származik a cake pop - sütinyalóka - elnevezés)!
(Szépen kérünk, ha elkészíted ezt a konkrét sütinyalóka receptet - amit mi kísérleteztünk ki -, és felteszed a blogodra vagy más oldalra, tüntesd fel a forrást! Köszönjük!)
A tészta:
Nekünk a sacher torta receptje (klikkelj ide!) jött be eddig leginkább pop formában, de készítettünk már Eszterházy és csokis-gesztenyés popokat is. A sacher tészta sajtkrémmel összegyúrva egyáltalán nem túl édes, nagyon csokis, nagyon finom.
Egy tepsiben kisütjük a tésztát (egy nappal a felhasználás előtt), és hagyjuk teljesen kihűlni (fel is szoktuk szeletelni).
A hideg tésztát egy nagyobb edénybe morzsoljuk, majd hozzákeverjük a vajas sajtkrémet (kikeverünk 50 g vajat ízlés szerint porcukorral, de a cukor akár el is hagyható, és hozzákeverjük a 100 g szobahőmérsékletű, lehetőleg Philadelphia sajtkrémet - ez a mennyiség egy adag sacher tésztához elegendő). Csak fokozatosan adagoljuk a krémet a tésztához, mindig csak keveset, gyúrjuk jól át, és figyeljünk, hogy az így kapott massza ne legyen túl lágy, mert akkor a sütigolyóink fejest fognak ugrani a nyalókapálcáról.
Ha ezzel elkészültünk, a masszát minimum egy órára berakjuk a hűtőbe. (Hűtő 1)
Amikor a tészta megkeményedett, egyforma nagyságú (átmérő kb. 1,5 cm) golyókat gyúrunk belőle, majd kb. fél órára ismét mehetnek a hűtőbe.(Hűtő 2)
A csokibevonat:
Ekkor elkezdhetjük forró vízgőz fölött, vagy mikrohullámú sütőben felolvasztani a csokit (mi az első verziót javasoljuk, mert a csoki így sokáig a formázáshoz/bevonáshoz tökéletes állapotban tartható). A csoki nem akármilyen csoki, hanem úgynevezett "Candy Melts", mi itt vesszük (elég borsos az ára). Ez egy speciális bevonó csoki, amit mindenféle színben lehet kapni, vagy akár színezhetjük is olajbázisú ételfestékkel. Próbáltuk már étcsokival is, működik és finom, de jobb állagú lesz a Candy Melts csokival. Fehér csokival is kísérleteztünk - az eredmény tragikus volt.
A technika:
A hűtőből elővesszük a kész golyókat. Nyalókapálcát, saslikpálcát, vagy méretre vágott hurkapálcát készítünk elő. Ezeknek a tompa végét kb. 1 cm mélyen a felolvasztott csokiba mártjuk, majd felszúrjuk rá a sütigolyót (max. a golyó feléig szúrjuk a pálcát, különben megreped).
Azonnal egy tányérra fektetjük a pálcára szúrt sütiket, és így is hűtjük kb. negyed órát. (Hűtő 3)
Mire végzünk az összes pálca „felgolyózásával”, az elsőket már vehetjük is ki a hűtőből, és kezdődhet az érdemi munka.
Mielőtt elkezdjük a csokizást, készítsünk elő egy edényt, amibe majd bele tudjuk állítani a popokat. Mi hungarocell tömböket használunk az elkészült sütik tárolásához, ebbe kb. 15-20 golyó is beszúrható, és biztosan nem érnek majd egymáshoz, nem sérül a csokimáz a hűtés során (IGEN, ismét hűteni kell!!!)
Ezzel egy időben elő kell készíteni még – ha szeretnénk használni – minden olyan dekorációs bigyót, amivel fel akarjuk dobni a golyók amúgy sem unalmas kinézetét. (szórócukor, csillámpor, stb.)
ÉS AKKOR az első pálcán ücsörgő sütigolyót egy evőkanál segítségével elkezdjük becsokizni:
A kanálra annyi olvasztott csokit teszünk, amennyit csak lehet, a pálca és a golyó „találkozásánál” kezdünk. A kanálra kicsit rádöntjük a golyót, és forgatni kezdjük. Amikor az alját már csoki fedi, akkor fokozatosan haladunk a golyó közepe és teteje irányába, a pálcát közben végig folyamatosan forgatjuk.
Ha díszíteni szeretnénk, most kb. 10-15 másodpercünk van erre. (Nagyobb díszítőelemeket később az olvasztott csoki segítségével is rá lehet ragasztani, de pl. szórócukrot csak ilyenkor.)
Ezek után beszúrjuk a hungarocell tartóba, és amíg a csokimáz teljesen meg nem szilárdul, hűtőbe tesszük. (Hűtő 4)
Tárolás:
A kész sütiket már nem kell hűtőben tárolni. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy hűtené, akkor nem érdemes túl hidegen tartani, mert a csoki megizzadhat, és az ront a látványon (de az ízélmény így is tökéletes marad). A sütinyalókát fagyasztani is lehet, de mindig hűtőben engedjük kiolvasztani, mert ugyancsak megizzadhat a nagy hőmérséklet különbségtől.
Pár jó tanács:
- csokit csak olaj bázisú festékkel lehet/szabad festeni. Ha vízzel érintkezik, összeugrik, csomós lesz, és mehet a kukába.
- étolajjal hígabbá lehet varázsolni a csokimázat, így könnyebb vele dolgozni. (max. 1 evőkanál – minél sötétebb színű a csoki, annál több olajat használhatunk)
- ha nem használjuk el az összes felolvasztott csokit, egy sütőpapírra „kotorjuk” ki az edényből, és hagyjuk teljesen kihűlni. Újra felhasználható!
- a gyerekek inkább a színesebb, a felnőttek azonban inkább a természetes színű (a fehér és a csokibarna) sütinyalókákat kedvelik.
- Ha olyan társaságba viszed a sütiket, ahol még nem találkoztak ilyesmivel, esetleg szólj, hogy nem nyalogatni kell, hanem harapjanak bele nyugodtan. (Bár elég vicces, amikor 40-50 éves férfiak nyalogatják a popokat!)
- az elkészült sütinyalókákat csomagolhatjuk is (pl. celofánba), nagyszerű ajándék!
Nézd meg videón is az elkészítés folyamatát:
(by Ju&Li)
Utolsó kommentek