Holnap Mikulás, még van idő elkészíteni a kicsik örömére ezt a nagyorrú Mikit. A díszítés marcipánból és fehér csokiból készült, a szeme cukorgyöngy.

A vicces Mikulásunk Judit keze munkáját dicséri (az ötlet innen származik: Heike Roland-Stefanie Thomas: Muffindíszítés), én pedig hozzátenném a Mikulás napi sztorimat. Voltunk hétvégén Mikulás napi ünnepségen, ahol a majd 3 éves gyermekem először kiváncsian, aztán egyre rémültebben figyelte az eseményeket. A Mikulás susogós piros palástja és műszakálla egyáltalán nem győzte meg, csak úgy lapult hozzám. Volt ráadásul egy nyurga hóember a porondon, akinek a narancssárga répaorra furcsán lógott lefelé, amit sokáig figyelt, majd megkérdezte: "Mami, milyen az orra?".. Aztán az égésem netovábbja: nagy nehezen a Mikulás bácsi elé járultunk a tolongó gyermek- és szülőtömegben, aki közölte, hogy énekeljünk valamit, mert csak akkor jár a szaloncukor (zselés - persze kiköpte, hiszen "van benne valami"). Mivel soha nem voltam ilyen helyzetben korábban, ezért javasoltam, hogy énekeljük el a Csigabigát (ez a kedvence), mire a Mikulás nagy szemekkel nézett rám, és mondta, hogy "jó, ezt ma még úgyse hallottam". Persze egyedül énekeltem, így esett meg, hogy a sok angyali "Hull a pelyhes fehér hó" között felcsendülhetett az én Csigabigám. Kerül az ember kifejezetten égő helyzetekbe 30 év fölött is...

Boldog Mikulást mindenkinek!!

(by Ju&Li)