Igen, csak kísérlet, mert tökéletesnek messze nem mondható a végeredmény. A kihívás kedvéért sütöttem, hiszen amióta belebotlottam ebbe a bonyolult - tulajdonképp mandulás puszedli - receptbe, és utánaolvastam a millió fortélynak, ami nélkül nem jön össze a gyönyörű kis macaron, azóta motoszkál bennem, hogy megcsinálom. Nem is értettem, hogy miért szánnak rá annyi energiát világszerte a blogolók, hogy ezt az egyszerű hozzávalókból kikevert habcsók elkészítési folyamatát olyan részletekbe menően magyarázzák, fotózzák, pontokba szedjék, hibalistát készítsenek, mint pl. itt és itt és itt, vagy magyarul itt és itt. 

Ez a süti terápiás. (Amellett, hogy iszonyúan finom!!) Ha rossz napod van, vagy ki szeretnél kapcsolódni, a munkád nem ad elég kihívást, vagy nincs a mindennapos feladatoknak kézzelfogható eredménye, ami örömet okoz: süss egy tál macaront! Esküszöm, beválik. 

Innentől kezdve viszont szenvedély, azóta még egyszer megsütöttem (még kevésbé sikerült... - na de kihívás!!), és már meg is vannak a hozzávalók a következő adaghoz. Egyelőre az alaprecepttel kísérletezem, mert meg kell találni a tökéletes masszát. Egyébként szerintem a sütő hőfokának pontos beállítása a kulcs. Asszem legalábbis.

Olyan receptet használtam, ami cup-ban, azaz csészében méri ki a hozzávalókat. Van egy olyan verzió is, ahol a tojásfehérjét cukorsziruppal verik fel, ezt fogom legközelebb kipróbálni. A macaronnage maga a keverési technika, én itt csekkoltam, hogy ez mit is jelent: http://threeandahalfchefs.blogspot.com/2010/11/macarons-par-chefnini.html

Amit ne hagyjunk ki: a tojásfehérje öregítése (1-2 napig fedetlenül szobahőmérsékleten), a kitartó keverés a helyes állag eléréséig, a mandula+porcukor átszitálása 2x (macerás, érdemes előző nap elkészíteni, hogy szellőzzön, száradjon, plusz így is lesz elég izgalom egy napra! :), a tészta pihentetése fél-egy órán át, hogy kérgesedjen, két réteg sütőpapír a tepsire!, ha kész, nedves rongyra ráhúzni a sütőpapírt sütistől! - így gyönyörűen leválnak a macaronok a keletkező gőz miatt (egyébként úgy jártok mint én először: lyukas lett a talpa).

Íme a recept (használjunk rendes mérőedényt cup jelöléssel, mert a "csésze" mindenkinél másmilyen):

1 és negyed cup porcukor

1 cup őrölt mandula (én szeletelt mandulát őröltem meg aprítógépben)

negyed cup + 2 evőkanál tojásfehérje

csipet só

negyed cup kristálycukor

20 forintos méretű köröket rajzolok a méretre vágott sütőpapírra, és egy másik ugyanekkora papírt ráhelyezek. Ha kész lesz a masszám, akkor oda kell ragasztani egy-egy csöppel a széleket a tepsihez, hogy ne legyen hullámos a papír.

Az őrölt mandulát összekeverem a porcukorral, és még egyszer ledarálom. Kétszer átszitálom az egészet.

A pihentetett tojásfehérjét csipet sóval felverem, ha habos, akkor maximum fokozatra állítom a habverőt, lassan beleszórom a kristálycukrot, és addig verem, amíg a hab kis csúcsokat nem formáz a keverőlapáton. A mandulás keveréket hozzáadom (kipróbáltam úgy is, hogy egyszerre beleöntöttem, és úgy is, hogy 3-4 részben, de nem tapasztaltam, hogy ennek jelentősége lenne), és az ún. macaronnage technikával (ld. fenti videó) addig keverem, amíg lávaszerűen lassan folyik a keverő fakanálról, vagyis nem szakadozik, de nem is folyós. 

Habzsákkal köröket nyomok a 20 forintosokra: elég egyenletesen nyomni a kör közepébe, mert szépen kiterül a massza. Az asztalhoz csapkodom a tepsit, hogy a légbuborékoktól megszabaduljunk. Hagyom pihenni minimum fél, maximum egy órát. Ha letelt az idő, 150 fokra előmelegített sütőbe tolom a sütiket pontosan 10 percre, majd leveszem a hőfokot 130 fokra, egyúttal fakanállal kitámasztom a sütő ajtaját. Még 5 percig sütöm, majd kiveszem. Akkor jó a macaron, ha nem barnult meg, talpacskája van, egyenletes sima félgömb a teteje, és nem lyukas az alja.

Ha teljesen kihűltek, akkor kettőt összeragasztottam csokikrémmel vagy házi eperlekvárral.

(by Li)