A recept az előző bejegyzésben szerepel, most hadd legyenek főszereplők maguk a képek. Állatkerti állatokat kértek tőlünk, és mivel a kiselefánt volt a szülinapos kislány kedvenc állata, ezért ebből egyetlenegy készült. A többi "sorozatgyártásban" készült, ami enyhe túlzás ahhoz képest, hogy mit szöszöltünk össze a csöpp méretek miatt. A gyermek belőlünk is előtört, és az idő szokás szerint csak repült, amíg mi kitaláltunk, vagdostunk, illesztgettünk, közben pedig iszonyú jól szórakoztunk.

/Jó tanács: pudingkrémre (és általában tejes, tejszínes krémre) soha ne tegyünk marcipánborítást, mert pillanat alatt felolvad rajta. Szigetelni kell először a süti tetejét egy egyszerű vajkrémmel!/ 

(by Ju&Li)

Gyerekeink imádták. A piskóta a nagymamám féle vajas piskóta, ami eredetileg meggyel van teleszórva. A pudingkrém pedig pudingkrém és kész. Van, amikor az egyszerű több, mint bármilyen csodakreáció. Nagyon szerettük, a gyerekeink pedig kettesével nyomták. Alapja ez a süti a következő bejegyzésben szereplő állatos mini cupcake-eknek, amiket egy bölcsis szülinapra készítettünk, marcipánbevonattal. Gyerekeknek amúgy sem szabad bonyolítani az ízeket, mert félő, hogy nemszeretem lesz a vége. A kis pöttyös papírformákban olyanok voltak a sütik, mint egy hadseregnyi cukiság.

Apró trükk, hogy úgy tudok könnyedén megtölteni egy cupcake-et, ha a habzsákot egyenesen a közepébe szúrom, és először belülre nyomok egy adag krémet, majd folyamatosan kiemelem a zsákot, és úgy formázom a tetejét.

Mit szóltok a névjegykártyáinkhoz? A Desszertmesterben találtuk ezt a kekszkiszúrót (Stadter), amivel bármilyen felirat kivitelezhető. És van egy nagyon finom kekszrecept, amit különösen ajánlunk a marcipánrajongók figyelmébe (na jó, nem titok, hogy a kiszúróhoz adták a receptet). Nekünk nagyon ízlett! Más formákhoz is megállja a helyét, mert nagyon szépen egyben marad, mégis omlós. Pont nemrégiben kerestünk finom kekszrecepteket a neten, de egyik sem győzött meg igazán.. Ezért a receptért viszont megéri kattintani.

Újra készültek pops-ok a hétvégén: Sacher torta tészta az alapjuk, és étcsokoládé bevonatot kaptak. A készítési módjáról már korábban írtam, és a recept is szerepelt már a blogon.

Nagy sikerük volt, mert először az ember nem érti, hogy tulajdonképpen mi is ez (nyalóka?? bonbon??), aztán meglepődik, hogy ilyen eredeti formában is lehet tálalni egy falat sütit. Szigorúan hűtőben kell tartani tálalásig, mert ebben a kánikulában hajlamosak olvadozni. Ajándéknak jó ötlet, akár virágcsokor helyett (lásd pl. itt). A kísérlet folytatódik, mert ez a fajta új süti rendkívül inspiráló a magunkfajtáknak, és korántsem állnak távol a cupcake-ek dekoratív világától...

Bár ez nem cupcake, de a kötődés több, mint személyes, a végeredmény pedig megelégedésemre való. Ezért kerülhet ki ide ez a torta, ami a francia quiche, a créme caramel és a friss eper saját tervezésű kombinációja.

Ezúton is Boldog Szülinapot a kedves ünnepeltnek, aki már 30-as éveinek második felét tapossa, ennek ellenére fiatalos és színes, akárcsak a friss eper, sportos és fitt, mint egy ropogós tészta, ráadásul a kemény külső meglepően lágy belsőt takar.. :) Akit a recept is érdekel, az kattintson tovább!

Cupcake golyók készültek ma, nagy mennyiségben. A gyakorlás végett a pénteki gyereknapra is ilyeneket tervezünk készíteni... Az ötlet egy bloggertől, Bakerellától származik (www.bakerella.com), aki rendesen meggazdagodott ebből az egyszerű de nagyszerű találmányból (az ötletét először könyvben kiadta, majd azt a Starbucks elterjesztette).

Végül is bármilyen tortát el lehet készíteni "pops" formában, csak a tésztát és a tölteléket kell összegyúrni egy kókuszgolyó-szerű (nem lágy!) masszává. A masszából golyókat formálunk, és pálcikára szúrva vagy anélkül csokiba mártjuk. Lehet utána dekorálni mindenféle szórócukorral, kókusszal, szezámmaggal, ezzel azzal, és celofánba csomagolva még ütősebb a hatás. Minitortafalat nyalókajelmezben.(Mi aktuálisan esküvői köszönőajándéknak javasoltuk, hiszen így egy falat esküvői tortát vihetnek haza a vendégek.)

Vannak alapszabályok, mint pl. a fehér csokit lehet szépen színezni, de nem víz bázisú ételfestékkel, egyáltalán nem érheti semmilyen vizes-nedves anyag, mert összeugrik, bekeményedik, kezelhetetlenné válik. Tehát kell egy olaj bázisú ételfesték, ami itthon gyakorlatilag nem létezik, rendelni kell. A másik fontos észrevételünk: a massza nem lehet lágyabb egy masszív kókuszgolyó tésztánál, mert a nedvességet a bevonásra használt csoki is átveszi, és nem szilárdul meg rendesen.

(by Ju&Li) 

Készülünk egy júniusi esküvőre, próbasütés volt a hétvégén.. A színek nem egészen így fognak kinézni, homokszínű lesz a fa törzse, az ágak, a levelek, és a rózsaszín is egy merészebb pink lesz.. Sokat tapasztaltunk, tanultunk a szombati napból. (Főleg azt, hogy Magyarországon mennyire hiány van bizonyos cukrászati termékekből, sokszor hónapokra, hetekre előre lehet csak rendelni, sőt vannak a piacon nem létező termékek, mint pl. az olaj bázisú - nem víz bázisú - ételfesték...)

A cupcake állvány is megérkezett Angliából, így felavathattuk végre. A pici torta pont elfért a tetején, így a párnak nem marad ki a tortavágás szertartása. Viszont nem kell gürcölniük, hogy minden vendég jóllakjon, hiszen a szűk család kap a tortából, a többiek pedig egyszerűen megkapják/elveszik a maguk cupcake-jét, ami nem más, mint egy csinos mini tortaszelet. Még tányér sem kell hozzá. Praktikus, ugye?

(A következő posztban folytatódik a készülődés: cupcake golyókat gyártunk, amik szintén az esküvői tortaasztalon lesznek kirakva.)

(by Ju&Li)

Rendesen lecsúsztunk az idei anyák napjáról... Mentségünkre szolgáljon, hogy mi magunk is anyukaként rohangálunk, mint pók a falon, hol bölcsibe, hol oviba, úszásra, játszótérre, munkamegbeszélésre... Mindennek időpontja van: az ebédnek, az uzsonnának, a fürdésnek, a lefekvésnek... Nincs megállás.

Ezt a posztot saját anyukáinknak dedikáljuk, mert már mi is pontosan tudjuk, hogy miért olyan nehéz és egyben miért olyan hihetetlenül jó valakinek a mamijának/mimijének lenni :)

A tészta és a máz a Cupcake Heaven c. könyv alapján készült. Régóta foglalkoztatnak az ehető virágok, ezek közül is az ibolya, ami egyike a legelső tavaszi kis hírnököknek. Jelentem, a kandírozott ibolya nagyon finom!! (Csak idejében észbe kell kapni és le kell szüretelni a szigorúan vegyszermentes kertből..) A rózsavíztől tényleg olyan íze lesz a süteményünknek, mint az illatos rózsának. A citrommáz nélkül geil lenne, de a savanykásság egyensúlyba billenti az összhatást. Az ibolya a tetején meg megadja azt az extrát, amitől igazán ünnepi lesz ez a cupcake.

Boldog utó-anyák napját!

Ezen a napon, 1990. óta itthon is minden évben megtartják a Föld napját, amikor is a környezetvédelemé a főszerep.

Ehhez a “tál” sütihez az óvodában ilyenkor szokásos zöldség- és virágültetés adta az ötletet.

Minden süti úgy néz ki, mint egy-egy földkupac. Én ezúttal sok-sok virágot, és répát ültettem, de lehet retket, borsót, káposztát is. Minden csak a fantáziánkon (és azon, hogy mennyi időnk van) múlik.

Mivel egy ovis csoport kapta a sütiket, fele-fele arányban rózsaszín és zöld kosárkákat használtam (ez ebben a korban – főleg a lányoknak- még fontos), de lehet sima fehérben, vagy éppen barnában sütni.

Egy szülinapra készült ez a cupcake, ahol a meghívottak között volt egy ételallergiás kisfiú. Így ő is falatozhatott a sütiből, amennyi csak beléfért.

Mi is az a vegán? A wiki szerint: "A vegánok nem esznek állati eredetű termékeket és lehetőségeik szerint az élet más területein sem használnak, ugyanis azt vallják, ezeket állatok kihasználásával szerezzük, fájdalmat, szenvedést, halált okozunk nekik, és ebben ők nem kívánnak részt venni. Ezért se hús, se tej, se tojás, se méhészeti termékek nem szerepelnek étrendjükben."

Szóval sem tejtermék, sem tojás nem kerülhetett a cupcake-be... Nehezen tudtam elképzelni, hogy milyen lesz a végeredmény. Végül annyira finom lett, hogy a többi gyerek észre sem vette, hogy ez a süti kicsit máshogy, más alapanyagokból készült, mint a többi. Azóta közkívánatra még egyszer megsütöttem. A tészta másnap reggel ugyanolyan puha volt.

A recept nagyon könnyű. Nem csak vegánok figyelmébe!

Mai misszióm a rózsaszínű marcipán átértékelése. Ne legyen se túl romantikus, se giccses vagy hagyományos, mégis állja meg a helyét egy esküvőn. Egyelőre ezek születtek, mit szóltok? Kattintsatok a továbbra a többi képért! (Külön öröm, hogy a blog színvilágához is passzolnak! :)

(by Li)

 Nálunk soha nem fogy el teljesen a banán, mindig van pár darab, ami feketedve várja a sorsát a gyümölcskosárban. Megszántam őket, és készítettem belőlük banános cupcake-et. Az eredeti recept szerint karamellkrémmel kellett volna díszíteni a sütiket, de úgy gondoltam, hogy az édes banánhoz jobban illik a szimpla felvert tejszín. (Próbáltátok már a Cserpes tejszínt?? Kézzel 5 másodperc alatt fel lehet verni, eszméletlen.) A mogyoró helyett használhatunk pörkölt pekándiót vagy sima pörkölt diót is.

A Red Velvet, avagy Vörös Bársony Cupcake az egyik legnépszerűbb cupcake Amerikában. Kiváncsian láttam neki, bár eleve idegenkedtem attól, hogy vörös ételfestéket használjak a sütijeimhez. Állítólag a szódabikarbóna, a savas hatású ecet vagy író és a kakaó kémiai reakciója eredményezi az enyhén barnás-vöröses színt, amit az ételfestéknek köszönhetően akár az élénkvörösig fokoznak a cukrászok. Mindenképpen eredeti receptet akartam bemutatni, de legközelebb inkább céklakivonatot fogok használni színezék gyanánt, hogy gyerekeknek is nyugodt szívvel adhassam. Nem tehetek róla, minden harapásnál eszembe jutott, hogy ez nem természetes, pláne, hogy a festékdoboz tetején nagy betűkkel olvasható: "E102, E110 & E129 may have adverse effect on activity and attention of children"...

A végeredmény nem volt rossz, leszámítva fenti ellenérzéseimet. A látszat ellenére ne kakaós ízre számítsunk, inkább egy vaníliás/joghurtos piskótára hasonlít, a savanykás sajtkrém pedig kiegészíti az édes ízt. Egyáltalán nem lett száraz, de hiába, engem nem győzött meg. Amerikában főleg Valentin napon divat a Red Velvet Cupcake, nyilván a piros piskóta illik a szívecskés ünnepnaphoz. Pirosnak ez is piros lett, de az ember jó szívvel eszik meg egy piros süteményt?

Nem kell órákat a konyhában töltenünk ezzel a recepttel. Nekem is véletlenül alakult, hogy megsütöttem, megtaláltam ugyanis a szekrényben a feledett mogyoróvajat. Eredetileg a klasszikus sorozatomat akartam folytatni, de a magyar háztartásokból normálisan hiányzik az író, mint olyan, úgyhogy ezért majd el kell kirándulnom legközelebb a piacra. Az amerikai receptek előszeretettel használják az írót (buttermilk) cupcake-ekhez.

Na de a jelenbe visszatérve: a csoki és a mogyoróvaj nem túl diétás, sem különlegesen extra párosítás, mindenesetre a mogyoróvaj enyhén sós íze pikánssá teszi az összhatást. Fontos, hogy cukrozatlan mogyoróvajat használjunk. Akinek van otthon egy üveggel, és nem tud vele mit kezdeni, annak szívből ajánlom ezt a receptet. Gyerekek nem tudnak ellenállni neki. A hab a tetején nyugodtan elhagyható (a kalóriák száma is csökken így), habos kávé viszont dukál mellé.

Úgy látszik, mostanában a keleti ízek inspirálnak.. Választásom ezúttal a datolyára esett, amit dióval, kardamommal és egy kis fahéjjal bolondítottam meg. A datolyát - mivel friss datolyához elég nehezen jutnék hozzá - forró vízben áztattam kb. 10 percig. Ez a víz később a tészta része lesz, le ne öntsük róla!

Egy nagyon egyszerű receptet próbáltam ma ki, igazából abból sütöttem, ami volt itthon..

Sorozatot indítok az amerikai klasszikus cupcake-ekről, lássuk, miért is olyan népszerű ez a sütemény a tengeren túl. Első választásom a Boston Cream Cupcake-re esett. A Boston Cream Pie nevű süteményt az 1850-es években alkotta meg a helyi Parker House Hotel francia (!) séfje, M. Sanzian. Ez a hotel volt a város első hideg-meleg folyóvizes, liftes szállodája.

A sütemény a mai napig tartja hírnevét, Massachusetts állam hivatalos sütijének is megválasztották. Alapja egy piskóta, főzött vaníliakrémmel (custard) és csokoládémázzal (ganache).

Martha Stewart Cupcakes c. könyvéből vettem a következő receptet, a piskótát kivéve, ami egyik kedvenc cupcake blogomon elvesztette a versenyt Amy Sedaris receptjével szemben.

Szereztem egy új szakácskönyvet - Cupcake Heaven -, abban található ez a recept. Pici módosítással megsütöttem, íme a tapasztalatok: 

Az eddigi receptekhez képest könnyű volt a tészta összeállítása, csak a sorrendre kell figyelni. A fűszerekkel finoman bántam, hiszen a kardamom és a gyömbér is elég intenzív ízű. A végeredmény csodás lett!

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az új ízek miatt ez a süti inkább való egy baráti teázás, kávézás, beszélgetés mellé, mint gyerekzsúrra.

Az a tapasztalatom, hogy ha amerikai szakácskönyvből/blogról származó recept alapján sütök cupcake-et, a tészta valahogy az ízlésemhez képest mindig túl édes és száraz lesz. Ezért is szeretek újítani, kitalálni új piskótarecepteket. Ez speciel ilyen. Lehet, hogy emiatt eltérek a hagyományos – angolszász országokban annyira elterjedt - cupcake ízvilágától, de sebaj, végül is szerintem a cupcake nem más, mint egy minitorta, nem kell ragaszkodni a receptekhez, a díszítése teszi azzá, ami. Úgyhogy kísérletezni fogok továbbra is.

Ezt a sütit legfőképpen azért készítettem, mert nagyon megtetszett Martha Stewart ötlete: karamellizált mogyoró díszeleg a cupcake-en, mint egy szúrós tüske. Úgyhogy innen indult minden. Aztán rájöttem, hogy a karamell egy fura szerzet: külön életet kezd el élni a hőmérséklet változásokkal, folyékonyból 1 perc alatt tud kőkemény sziklává változni. Így összvissz 4 db mogyorót sikerül megcsinálnom. Azért lefényképeztem a folyamatot, mert szerintem nagyon szépek lettek.

A kókuszcupcake második számú verziója. Mangópürével oldottam a süti enyhe szárazságán, és étcsoki mázzal vontam be. A mangó nem annyira érvényesült, legközelebb főzni sem fogom, csak összeturmixolom. Sok múlik a mangó minőségén, én most nem voltam túl szerencsés, a gyümölcs istenien nézett ki, de belül már barnulófélben volt.. Mindenesetre akik kóstolták, meg voltak elégedve.

Az a helyzet, hogy annyira elegem lett ebből a hosszú hideg télből, hogy arra gondoltam, legalább a konyhába varázsolok egy kis karibi nyarat.

Miután a zöldségesnél megláttam egy nagy zsák kókuszt, már meg is volt a fő alapanyag.

Mivel nagyon sok kókuszos tésztát sütöttem, úgy döntöttem, hogy kétféleképpen fejezem be. Az egyik egy sajtkrémes recept, a másik egy mangóval töltött csokikrémes lett - ld. következő bejegyzés. Bár még mindig 3 fokot mutat a kinti hőmérő, pálmafák sem nőttek a teraszon, a nap legalább kisütött, és egy forró kávé mellett élvezzük a friss süti illatát és a kókusz ízét.

Bevallom, másképp képzeltem a végeredményt. Mini cupcake-eket akartam gyártani csokibevonattal, ugyanezzel a technikával. Csak éppen túl puha volt a massza (az elején), és nem tartotta a formáját, amikor a csokiba mártottam. Így maradtak a golyók. Legközelebb türelmesebb leszek.. Mindenesetre a legfinomabb a fehércsokiba mártott verzió volt, utána következik a kakaóporos/szezámmagos. Az ötlet Bakerellától származik (bakerella.blogspot.com), próbálom majd tökéletesíteni a külsőt, a belbeccsel legalább nincsenek problémák. Attól cupcake golyó, hogy elvileg a maradék cupcake-eket lehet ilyen módon újra hasznosítani.. Fő a környezettudatosság. :) Figyelem: ha egy egész adagot csinálunk csak golyó-célra, rengeteg lesz belőle!

Nagy felfedezést tettünk, mert találtunk egy krém receptet, ami egyikünknek sem tetszett első olvasatra, mivel tojásfehérjén és vajon alapul, de igazából felülmúlta az elképzeléseinket. Kellemes vanília ízű selymes krém lett, aminek az állaga az eddigi legtökéletesebben sikerült, színezékkel gyönyörűen színezhető, és könnyen passzolható bármilyen ízesítésű cupcake-hez. Swiss meringue buttercream a hivatalos neve. A tészta ezúttal egy egyszerű Martha Stewart recept, íróval készül (piacon kaptunk kimérve),  és "one bowl cupcake", azaz csak egyetlen tálat kell a végén mosogatni. Azért mi továbbra is a sacher csokis tésztaalapot tartjuk a nyerőnek. Íme a receptek:

A sajttorta által ihletett cupcake már régóta foglalkoztat, és végre el is készült. Két könyvből kaptam segítséget: a Chili & Vanília receptkönyvében van egy szuper sajttorta recept (New York sajttorta brüsszeli módra), amin icipicit variáltam, és Martha Stewart Cupcakes c. könyvéből pedig a külsejére kaptam ötletet. Cupcake formám nem volt, mivel vendégségben készült a süti, ezért sima négyzet alakú sütőpapírt gyömöszöltem a muffinsütő formákba. 12 cupcake készült, a maradék alapanyagból pedig egy cheesecake lovacska sült.

 Megint havazik.. Legalább jó ürügy, hogy a hóemberes díszeinket felhasználjuk. Sütöttünk egy vaníliás cupcake-et, túrókrémmel, felfőzött eper került a belsejébe. Recept most nincs, mert új ízeket nem próbáltunk. Annyit variáltunk, hogy rendes tehéntúró került a krémbe, hogy a darabossága a hórögökre emlékeztessen..

(by Ju)